A régi Santa Cruz-i kórház neoklasszikus épülete, ma a Museo de la Naturaleza y Arqueología, előtte vörösen virágzó fák és lávakőből rakott fal
i24Esther•2026. november 16.

A guancs múmiák: amit a krónikák írtak, és amit a testek mutatnak

Ha múmiát mondasz, valószínűleg Egyiptom jut eszedbe. Nem vagy vele egyedül. Amikor José de Viera y Clavijo 1772-ben a tenerifei őslakók halottairól írt, ő is az egyiptomi múmiákhoz mérte őket.

Csakhogy a krónikát nem a múmia írta.

Ha tudni szeretnéd, hogyan készült egy guancs múmia, két tanút kérdezhetsz meg. Az egyik a krónikás, aki leírta, amit hallott vagy látni vélt. A másik maga a test, amelyet ma CT-vel és radiokarbonnal lehet kikérdezni. A két tanú nem mindenben mondja ugyanazt.

Ha a múmiákat a saját szemeddel látnád: a tenerifei gyűjtemény a santa cruzi Museo de la Naturaleza y Arqueologíában (MUNA), a Gran Canaria-i az El Museo Canarióban van, Las Palmasban. A legjobb állapotban megmaradt guancs múmia, az Erques-szakadékból előkerült férfi viszont még a XVIII. században Madridba került, és 2025 februárjában ott raktárba vitték. A MUNA a másolatát mutatja.

Hogy kik voltak a guancsok és honnan jöttek, azt a guancsokról szóló cikkünkben írtuk meg. Itt csak a halottaikról lesz szó.

Amit a krónikák írtak

A legtöbbet idézett leírás Alonso de Espinosától származik, 1594-ből. Eszerint a halottat megmosták, aztán olvasztott állati zsírból, hanga- és kőporból, fenyőkéregből és mindenféle füvekből készült keveréket töltöttek a szájába, és naponta ezzel tömték. Közben a napon forgatták, hol az egyik, hol a másik oldalára, tizenöt napig, amíg ki nem száradt. A krónikások erre a mirlado szót használták, a kiszáradt halottat pedig xaxónak hívták.

A szó máig fennmaradt. A spanyol akadémia kanári történeti szótára szerint a xaxo, más írással jajo, prehispán szó, és a kanári őslakóknál múmiát jelentett. Antonio de Viana 1604-ben egyszerűen így írta: a halottat xaxónak hívták.

Volt, aki ennél is tovább ment. Egy La Lagunában élő walesi orvos, Evan Pieugh 1646-ban idős emberektől kérdezősködött, és a legidősebb adatközlője azt mondta neki, hogy a testeket először kibelezték. A beszámolót feldolgozó két történész szerint ezt talán a szájhagyomány torzította.

Itt jön a fontos rész. A göttingeni múmiáról 2021-ben megjelent tanulmány szerint a krónikák megbízhatósága sok esetben kérdéses, mert több beszámolót jobban befolyásolt az, amit a szerzője Egyiptomról tudott, mint az, amit a saját szemével látott. Az őslakók maguk nem hagytak írott forrást, az első leírások a hódítók szemével készültek.

Egy tenerifei nő Göttingenben

1802-ben egy tenerifei múmia érkezett a göttingeni egyetemre. Sir Joseph Banks, aki James Cook első útján is részt vett, Tenerifén kapta meg, és elküldte Johann Friedrich Blumenbachnak, a fizikai antropológia egyik megalapítójának. Blumenbach azt írta, hogy a múmia még abban a kecskebőr burokban érkezett, amelybe annak idején belefűzték.

A testet 1984-ben és 2015-ben is CT-vizsgálatnak vetették alá, az eredményeket 2021-ben a Canarias Arqueológica című folyóirat közölte. A szerzők szerint ez az egyik legjobb állapotban fennmaradt guancs múmia.

A test egy nőé, aki 30 és 40 éves kora között halt meg. A szeméremcsontja belső felén talált apró barázdák a kutatók szerint szülésre utalnak. A radiokarbonos kormeghatározás szerint a XIII. század végén vagy a XIV. század elején halt meg, vagyis a tenerifei őslakó kultúra utolsó szakaszában, a spanyol hódítás előtti időkben.

A CT-felvételek ennél a testnél a krónikák egyik legfontosabb állítását cáfolják. A mellkasban megmaradt a szívburok és a tüdő, a kutatók látták az aortát, a bordaközi izmokat, sőt egyes gerincvelői idegeket is. A szerveket nem vették ki. A szerzők nem találtak bemetszést, és a kiszáradáson kívül semmilyen emberi beavatkozás nyomát. Az agyból viszont semmi nem maradt.

A jó állapotot a tanulmány szerint valószínűleg a gyors kiszáradás magyarázza. Azt nem zárják ki, hogy balzsamozó anyagokat is használtak, csak ezek nyomát eddig nem sikerült kimutatni.

A csontjain nincs sérülés és nincs gyógyult törés. A szerzők szerint ez arra utalhat, hogy kiváltságos réteghez tartozott, amelyet felmentettek a nehéz munka alól.

Amit biztosan tudunk a tenerifei múmiákról

A göttingeni tanulmány összegzése szerint a legtöbb esetben a testet főleg a kiszáradás őrizte meg, amit sós vizes mosás és növényi anyagok segítettek. A kiszáradt testet állatbőrbe varrták, és barlangba vitték.

A barlangokban a halottak nem a földön feküdtek. Fából ácsolt ágyakra tették őket, hogy ne érjenek a talajhoz. Ez a fa később a vesztüket is okozta: a XVII. században Gran Canarián, a XVIII. században Tenerifén is a jó minőségű fáért kutattak a barlangokban, és így kerültek elő a testek.

A legkorábbi szemtanúk egyike Thomas Nichols, aki angol kereskedők cukorvásárlásait intézte, és 1555 és 1563 között Tenerifén élt. Azt írta, hogy látott olyan barlangot, ahol háromszáz halott feküdt együtt, a húsuk kiszáradt, a testük könnyű volt, mint a pergamen. Pieugh 1646-ban ugyanezt látta: a testek olyan könnyűek, mintha szalmából lennének.

A két történész szerint mindketten ugyanabban a barlangban járhattak, az Erques-szakadékban, Güímar és Fasnia között, az Agache-parton. A XVI. századi közjegyzői iratok a szakadékot egy másik néven is ismerik: barranco de los Muertos, a Halottak szakadéka.

Gran Canaria: a 8-as múmia nem az, akinek hitték

Gran Canarián is vannak múmiák, és a Las Palmas-i El Museo Canario kutatási programja sok mindent kiolvas belőlük, a temetkezési szokásoktól az étrenden és a betegségeken át az erőszak nyomaiig.

A múzeum 8-as számú múmiáját sokáig a hódítás egyik szereplőjével, a krónikákban Artemis vagy Artamy néven emlegetett férfival azonosították, a múzeum szerint minden tudományos alap nélkül. Aztán a jobb lábfej egyik csontjából radiokarbonos mintát vettek. Az eredmény szerint a férfi időszámításunk szerint 415 és 560 között halt meg. A múzeum szerint ez kizárja, hogy a XV. század egyik őslakó szereplője legyen.

A 4-es múmia egy felnőtt nő Acusából, Artenara községből, egy közös temetkezési barlangból. Sárkányfából készült deszkára fektették, és állatbőrből meg növényi rostból készült lepelbe csavarták. Kora a VI. és a VII. század közé esik.

A múzeum egy genetikai projektben DNS-sel azonosította azokat az állatfajokat is, amelyek bőréből a halotti leplet varrták.

Amit nem tudunk: miért

A kézenfekvő válasz az volna, hogy a guancsok örökre meg akarták őrizni a halottaikat, ahogy az egyiptomiak. Erre ma nincs biztos válaszunk.

A szervek eltávolításával járó mumifikálás létezése a göttingeni tanulmány szerint máig vita tárgya. Az, hogy kit mumifikáltak, még inkább. A tenerifei múmiákat kutatók egy része, köztük a göttingeni tanulmány szerzői, úgy látja, hogy a mumifikálás a felső rétegekre korlátozódott.

Gran Canarián egy kutatócsoport, az El Museo Canario és a Las Palmas-i egyetem régészei, mást olvasott ki a sírokból. Szerintük ott az egész népesség hasonló bánásmódot kapott: mindenkit halotti csomagba, úgynevezett fardóba csavartak, mindig ugyanúgy. A rendelkezésre álló adatok alapján szigorú értelemben szándékos mumifikálásról szerintük nem lehet beszélni, még a magasabb rangúaknál sem. A barlang az, ami a testek egy részét megőrizte, ezért vannak múmiák csak a barlangokban. A barlangban elpusztult kutya, kecske és juh is gyakran ugyanígy megőrzi a lágy részeit.

A társadalmi különbségeket ők sem tagadják. A lepel anyagának minősége és mennyisége szerintük is eltérhetett a halott rangja szerint. A következtetésük mégis az, hogy a mumifikálódást inkább eredménynek kell tekinteni, mint egy külön halotti rítusnak.

Két kutatócsoport, két olvasat. Nem biztos, hogy ütköznek: a két csoport két különböző szigeten, különböző halottakat vizsgált. Hogy a guancsok miért varrták bőrbe és vitték barlangba a halottaikat, és mit reméltek ettől, azt nem tudjuk. A testekből az olvasható ki, mi történt velük. Az nem, hogy mit gondoltak közben azok, akik eltemették őket.

Hogyan kerültek a halottak a vitrinekbe

A múmiák nem önként mentek múzeumba.

Gaspar Frutuoso a XVI. század végén azt jegyezte fel, hogy az őslakók leszármazottai még akkor is nagyon megsértődtek, ha valaki hozzányúlt a halottakhoz, vagy ha egy csibész ledobott egyet a sziklafalról. Pieugh 1646-ban csak azért nézhette meg a güímari helyiek barlangjait, mert ingyen gyógyította őket. A beszámoló szerint ezt a szívességet szinte soha nem tették meg, mert nagy tisztelettel voltak az ősök teste iránt, és nem akarták, hogy bárki háborgassa a halottakat. Hogy a guancsok a hódítás után sem tűntek el egyik napról a másikra, arról egy Buenavista del Norte-i barlang kapcsán is írtunk.

A tisztelet nem állította meg a kereskedelmet. Samuel Purchas 1613-ban megjelent könyvében azt írta, hogy Londonban maga is látott két ilyen testet, a kanári borszállítmányokkal érkeztek. 1752-ben a Puerto de la Cruz-i Martiánez-sziklafal egyik barlangjából előkerült múmiát pénzért mutogatták. A skót George Glas helyieket fogadott fel, hogy bemenjenek neki egy szinte megközelíthetetlen barlangba.

1764-ben jött az első gyűjtői feltárás az Erques-szakadékban. Legalább három múmia került elő, a legjobb állapotút Madridba küldték, ahol 1766-ban a királyi könyvtár gyűjteményébe került. 1772-ben újabbak indultak Párizsba és Londonba, egyikük a British Museumba.

Gran Canarián a XIX. század vége hozta a nagy gyűjtést. Az El Museo Canario múmiáinak jelentős része az 1880-as és az 1900-as évek közötti guayadequei, valamint az 1930-as évekbeli acusai feltárásokból származik. A múzeum maga írja le, hogy ekkoriban a koponyák méréséből rassztípusokat próbáltak felállítani, és ez a szemlélet a szigeteken legalább az 1960-as évekig hatott. A lelőhelyeket alig dokumentálták, ezért ma nagyon keveset tudunk arról, honnan került elő egy-egy múmia.

A tenerifei múzeumok szerint a hódítás óta a guancs múmiák folyamatos fosztogatás áldozatai voltak, és a világban szétszórt példányok közül 2022-ig mindössze ötöt sikerült visszahozni Tenerifére.

Miért számít ez ma

A kanári örökségvédelmi törvény 2019 óta a múmiákat, a halotti csomagokat és leplet, valamint az őslakók maradványait különleges érzékenységű kulturális javaknak tekinti. A törvény szerint ezeket nagy tapintattal kell megőrizni, tisztelettel az iránt a méltóságérzet iránt, amely minden népben megvan.

2025 februárjában a spanyol kulturális minisztérium arra utasította a tizenhat állami múzeumot, hogy általános szabályként vegyék ki a kiállításaikból a múmiákat és az emberi maradványokat, az elhunytak méltósága érdekében. Az Erques-i múmia a madridi Museo Arqueológico Nacional raktárába került. A Cabildo de Tenerife azonnal a hazahozatalát kérte, ahogy 1976 óta már többször is.

Az utasítás a nem állami múzeumokra nem vonatkozik. Az El Museo Canario elnöke azt mondta, hogy a termeiket változatlanul hagyják, a MUNA igazgatója pedig úgy fogalmazott, hogy ezeket a maradványokat nem lehet elrejteni.

A guancs múmia tehát egyszerre tudományos forrás, kulturális jelkép és egy ember teste, akit valaki egykor gondosan bevarrt egy kecskebőrbe. A kérdés, hogy ki dönthet róla, Frutuoso óta nyitott, és nem lett könnyebb attól, hogy ma már CT-vel is meg tudjuk nézni.

Ha a te dédszüleid testét őriznék egy vitrinben, azt szeretnéd, hogy lássák őket, vagy hogy békén hagyják őket?

Hol láthatod a múmiákat

Tenerifén a MUNA mutatja a guancs múmiákat Santa Cruzban. Itt áll az Erques-i múmia másolata is, egy 2022-ben nyílt kiállítási egységben, amely a világban szétszórt múmiák útját követi végig. A várost a Santa Cruz de Tenerife-i cikkünkben járjuk be, és ha esős napra keresel programot, abban a cikkünkben is találsz ötletet. A tenerifei őslakók világáról a kilenc menceyatóról szóló írásunk is mesél.

Gran Canarián az El Museo Canario őrzi a múmiákat Las Palmasban, a Verneau-teremben koponyák és múmiák vesznek körül. A gyűjtemény jelentős része a Barranco de Guayadeque szakadékból került elő, amelynek bejáratánál látogatóközpont áll. Las Palmasról a várost bemutató cikkünkben írtunk, Gran Canaria őslakóiról pedig a gáldari festett barlangról szóló írásunkban is olvashatsz.

Ha nem utazol, három Gran Canaria-i múmiát, az 5-öst, a 8-ast és a 20-ast az El Museo Canario 3D-modellként is közzétette.

A nyitvatartást és a belépőt mindkét múzeum saját oldalán nézd meg: MUNA, El Museo Canario.


Források: O. Gauert és B. Grosskopf: The Guanche mummy in Göttingen. Recent research and findings (Canarias Arqueológica 22, 2021); A. Mederos Martín és G. Escribano Cobo: El inicio del coleccionismo ilustrado de momias guanches durante el siglo XVIII (Revista de Historia Canaria 202, Universidad de La Laguna, 2020); V. Alberto Barroso, T. Delgado Darias, J. Velasco Vázquez és J. Santana Cabrera: En la ambigüedad de tu piel. Sobre momias y tumbas (Tabona 20, 2016); El Museo Canario: a 8-as múmia kormeghatározása, Pieza del mes 2022. október, Momias. Biografías en 3D és a múmiagyűjtemény kutatási projektje; Real Academia Española: Diccionario histórico del español de Canarias, jajo/xaxo szócikk (Espinosa 1594, Viana 1604 és Viera y Clavijo 1772 idézetével); Museos de Tenerife: Éxodo y restitución de las momias guanches a Tenerife (2022); Ley 11/2019 de Patrimonio Cultural de Canarias, 87. cikk (BOE, 2019); EFE és La Vanguardia (2025. február); RTVC (2025. február).

Nyitókép (vágott): a régi Santa Cruz-i kórház épülete, ma a Museo de la Naturaleza y Arqueología, Santa Cruz de Tenerife. Koppchen, CC BY 3.0, a Wikimedia Commonsról.

Kapcsolódó helyek

Auditorio de Tenerife Adán Martín
museumMúzeumok
KiemeltverifiedEllenőrzött

Auditorio de Tenerife Adán Martín

Calatrava építészeti ikon a tengerparton, Santa Cruzban.

location_onSanta Cruz de Tenerife5 €
museumMúzeumok

Auditorio de Tenerife Adán Martín

Calatrava építészeti ikon a tengerparton, Santa Cruzban.

location_onSanta Cruz de Tenerife
5 €
Részletekarrow_forward
museumMúzeumok

Ecomuseo de El Tanque

Az Ecomuseo de El Tanque Tenerife északi részén a Partido de Abajo életét mutatja be, ez volt a hely régi neve. Értelmező tablók, audiovizuális anyagok, virtuális valóság és interaktív elemek segítségével a termeken átvezető útvonal a kis település eredetét, történelmi hátterét és lakóinak mindennapjait idézi fel, a konyhától és a gabonától egészen a szérűig és a cséplésig.

location_onEl Tanque
museumMúzeumok

Ecomuseo de El Tanque

Az Ecomuseo de El Tanque Tenerife északi részén a Partido de Abajo életét mutatja be, ez volt a hely régi neve. Értelmező tablók, audiovizuális anyagok, virtuális valóság és interaktív elemek segítségével a termeken átvezető útvonal a kis település eredetét, történelmi hátterét és lakóinak mindennapjait idézi fel, a konyhától és a gabonától egészen a szérűig és a cséplésig.

location_onEl Tanque
Részletekarrow_forward
museumMúzeumok

La Casa del Carnaval

A karneválnak szentelt múzeumi központ Santa Cruz de Tenerifében, a Barranco de Santos parkjában, 2017 óta; interaktív állandó kiállítóterme van.

location_onSanta Cruz de TenerifeGratis
museumMúzeumok

La Casa del Carnaval

A karneválnak szentelt múzeumi központ Santa Cruz de Tenerifében, a Barranco de Santos parkjában, 2017 óta; interaktív állandó kiállítóterme van.

location_onSanta Cruz de Tenerife
Gratis
Részletekarrow_forward
museumMúzeumok

Casa de Colón

Történelmi múzeum a Vegueta óvárosban, Las Palmasban.

location_onLas Palmas de Gran Canaria€
museumMúzeumok

Casa de Colón

Történelmi múzeum a Vegueta óvárosban, Las Palmasban.

location_onLas Palmas de Gran Canaria
€
Részletekarrow_forward
museumMúzeumok

Museo Histórico Militar de Canarias (Fuerte de Almeyda)

Hadtörténeti múzeum az 1859 és 1884 között épült Almeyda-erődben, Santa Cruz de Tenerifében, zászlókkal, fegyverekkel, egyenruhákkal és diorámákkal berendezett termekkel.

location_onSanta Cruz de TenerifeGratis
museumMúzeumok

Museo Histórico Militar de Canarias (Fuerte de Almeyda)

Hadtörténeti múzeum az 1859 és 1884 között épült Almeyda-erődben, Santa Cruz de Tenerifében, zászlókkal, fegyverekkel, egyenruhákkal és diorámákkal berendezett termekkel.

location_onSanta Cruz de Tenerife
Gratis
Részletekarrow_forward
museumMúzeumok

Museo Municipal de Arucas

A Museo Municipal de Arucas az egykori majorátusi házban működik, amely a 19. század elején épült Arucas városi parkjában, Gran Canaria északi részén. 1859-ben Alfonso Gourié Álvarez vásárolta meg, az Arehucas szeszfőzdét alapító család tagja, azóta Casa Gourié néven ismert. Ma a város tulajdona, kiállítótermek, a múzeum, egy előadóterem és egy kert kapott helyet benne.

location_onArucas
museumMúzeumok

Museo Municipal de Arucas

A Museo Municipal de Arucas az egykori majorátusi házban működik, amely a 19. század elején épült Arucas városi parkjában, Gran Canaria északi részén. 1859-ben Alfonso Gourié Álvarez vásárolta meg, az Arehucas szeszfőzdét alapító család tagja, azóta Casa Gourié néven ismert. Ma a város tulajdona, kiállítótermek, a múzeum, egy előadóterem és egy kert kapott helyet benne.

location_onArucas
Részletekarrow_forward