A Cueva Pintada és a régi kanáriak
Ha azt hallod, barlangfestmény, a legtöbbünk fejében állatok jelennek meg: egy vadászjelenet, egy futó csorda, egy kézlenyomat a sziklán.
Gáldarban, Gran Canaria északi részén van egy festett terem, amelynek a falán mértani minták sorakoznak: négyzetek, téglalapok, háromszögek és körök, vörösben, fehérben és feketében, szabályos rendben egymás mellett. Elsőre díszítésnek látod. Lehet, hogy nem az.
Ez a Cueva Pintada, vagyis a festett barlang, ma a Museo y Parque Arqueológico Cueva Pintada szíve, Gáldar városközpontjában, 27 kilométerre Las Palmas de Gran Canariától. Ha el akarsz menni, néhány dolgot érdemes előre tudni. A múzeum azt kéri, hogy online vedd meg a jegyet, mert a helyszínen megszüntette a készpénzes fizetést, és a festmények védelme miatt egyszerre csak korlátozott számú látogató mehet be. A nyitvatartás évszakonként változik, ezért azt, a jegyárakkal és az ingyenes napokkal együtt, a múzeum hivatalos oldalán nézd meg. Bejárhatod egyedül is, nem csak vezetéssel. És magában a festett kamrában nem fotózhatsz, a múzeum többi részén vaku nélkül igen.
Egy terem, amit nem tudunk elolvasni
Próbáld meg másképp nézni a falat. Ne képként, hanem szövegként.
A panel ritmusa és szimmetriája, és az, hogy egy rituális térhez tartozik, a múzeum szerint arra utal, hogy valódi ideogrammákat látsz: jeleket, amelyek jelentenek valamit. A minták nem véletlenszerűek. A kompozíció a terem középtengelyére szimmetrikus, vagyis előre megtervezték.
Így áll előttünk egy terem, amelyről tudjuk, mekkora, miből van, hogyan festették, és nagyjából mikor. Csak azt nem tudjuk, mit mond.
A festett kamra közelről
A kamra téglalap alaprajzú, és a díszítés három falának felső felén fut. José Barrios García, a La Laguna-i Egyetem kutatója a doktori értekezésében egy rekonstrukcióval dolgozott: eszerint a bal fal 4,5, a hátsó 5,0, a jobb 4,3 méter hosszú, a terem magassága hátul 3,2 méter.
A festés munkafolyamata is ismert. Előbb habarccsal betömték a tufarétegek közötti repedéseket, aztán agyagos réteggel elsimították a felületet. A vöröshöz almagrét, vagyis oxidált, vöröses agyagot használtak, a fehérhez finom, fehéres agyagot. A festéket ujjal vagy ecsettel vitték fel, az ecset valószínűleg kecskeszőrből vagy szittyóból készült.
A feketével van egy csavar. Az nem festék. A múzeum szerint a fekete mezők a tufa, vagyis maga a kőzet természetes sötétedése. A minta egy része tehát nem festett felület, hanem maga a szikla.
A múzeum szerint ez Gran Canaria őslakó falfestészetének legösszetettebb példája.
Kik festették: a régi kanáriak és Agáldar
A terem a régi kanáriak munkája. A szó itt pontos: az El Museo Canario szerint Gran Canaria első lakóit kanáriaknak hívják (indígenáknak, aborigéneknek vagy régi kanáriaknak is), a guancs név pedig Tenerife őslakóit illeti. Hogy miben különböztek, és honnan érkeztek, azt a guancsokról szóló cikkünkben bontottuk ki.
A Gran Canaria-i Cabildo szerint a mai Gáldar egyenesen a hispán kor előtti Agáldarhoz kötődik, amelyet két őslakó uralkodó, Andamana és Gumidafe tett a sziget fővárosává, amikor ide tették az udvarukat. Utánuk a guanartemék, Agáldar uralkodói követték egymást, egészen Tenesor Semidánig. Ő élte meg a hódítást, később Fernando Guanarteme lett a neve, és ő érte el a Carta de Calatayud aláírását, amely elismerte a kanáriak szabadságát.
A múzeum kalauza szerint a XIV. és XV. századi Agáldar a mai történelmi belvárost foglalta el. Barrios García szerint a guanarteme lakóhelye néhány száz méterre volt a barlangtól, a mai Santiago de los Caballeros-templom helyén. A múzeum kiállítását a 2007-es kalauz szerint egy nő meséli végig: Arminda, Guanarteme el Bueno lánya, akit a hódítás után megkereszteltek, Hernando de Guzmánhoz ment feleségül, és Catalina de Guzmán lett a neve. Tenerife legendás hercegnőjéről itt írtunk: Dácil, a guancs hercegnő.
A falu, ami a kamra körül előkerült
A festett kamra sokáig magányos barlangnak látszott. Az ásatás 1987-ben kezdődött, és a múzeum szerint azóta tizenöt ásatási idény volt, több mint 6000 négyzetméteren.
Ma a kamrát egy egész falu maradványai veszik körül, a parkban nagyjából hatvan régészeti építménnyel. A házak a szurdok aljától lépcsőzetesen futnak fel a belvárosig, és ez a falu Agáldar egyik negyede volt. A múzeum leírása szerint négyszögletes alaprajzúak, kívül kör alakú fallal, belül egy vagy két oldalfülkével, amelyek egy kis folyosón át dél felé nyílnak. A tetőt fagerendák tartották, rájuk kőlapok, föld és sár került. A tűzhelyek környékén magvak, állatcsontok, halmaradványok, lapas és burgados, vagyis a sziklákon élő tengeri csigák maradtak meg.
Előkerültek az Ibériai-félszigetről behozott tárgyak is (korongozott kerámia, pénzérmék, kardok, patkók), és a XVI. századi cukoripar nyomai. A leletek között pintaderák is vannak: égetett agyagból készült tárgyak egy nyúlvánnyal, amelynek lapos, mértani alakú végét körök, háromszögek, cikcakkvonalak és egymásra rakott szögek díszítik. Ugyanazok a mértani formák, mint a kamra falán.
Mennyi idős
A Cueva Pintada Gran Canaria legtöbbször datált régészeti lelőhelye: az ásatók 2014-es tanulmánya 45 radiokarbonos dátumot számolt össze. Ugyanők figyelmeztetnek, hogy egyetlen ilyen dátum önmagában keveset ér („one date is no date”).
A múzeum honlapja két lakott időszakot különít el: az első a VI. századtól a XI.-ig, a második a XIII. századtól a XVI.-ig tartott, már a hódítás utánig. Az ásatók 2014-es tanulmánya óvatosabb a kezdettel: szerintük a legrégebbi falu a VII. század körül kezdett épülni. A két forrás tehát egy évszázadot vitat, és mi nem döntjük el helyettük.
A kamra belsejéből vett minták eredményeit 2013-ban hozta nyilvánosságra a Cabildo. A két legrégebbi, fenyőfa minta a 601 és 994 közötti időszakot adta, a legmegbízhatóbb, egy babérféle fa szene pedig az 1049 és 1257 közöttit. A múzeum szerint a barlangegyüttes a XII. század után kapta mai formáját, és a festett panel is ekkor készülhetett. Fontos különbség: ezek a dátumok a kamra kialakítását és használatát mérik, nem a festéket. Az ásatók szerint így először tudnak megbízhatóan közelíteni a festmények korához, de csak közvetve.
Amit nem tudunk
Az első és legfontosabb: nem tudjuk, mit jelentenek a jelek. A múzeum 2006-os megnyitójának sajtóanyaga kimondja, hogy a háromszögek, körök, négyzetek és egymásra rakott szögek jelentése „egyelőre ismeretlen”.
Van egy olvasat, ami sokszor felbukkan: hogy a fal naptár. A múzeum honlapja „egyes kutatók” véleményeként említi, hold- és napnaptárként, a 12-es szám sorozataira és a vörös, a fehér és a festetlen mezők váltakozására építve. A szerzője Barrios García, aki egy 3 x 4-es táblát a holdév tizenkét hónapjaként olvas. Ő maga írja, hogy csak egy lehetséges olvasatot ad, és mivel a szigeten nincs hasonló lelet, korai még végleges következtetést levonni. Az egyik részhipotézisét kifejezetten óvatosan adja elő, mert egy 1974-es rajzra épül (Beltrán és Alzola munkájára), és J. Onrubia, a múzeum kalauzának egyik szerzője kételkedett annak pontosságában. Ez tehát egy kutató gondos javaslata, nem a fal megfejtése.
A jobb oldali panelről még ennyit sem tudunk mondani. Olyan rossz állapotban van, és olyan kevés megbízható régi leírás maradt róla, hogy Barrios García kénytelen volt kihagyni a vizsgálatból.
A múzeum szerint a barlang egyszerre volt lakóhely és temetkezési hely, nagyon valószínűleg egy előkelő őslakó nemzetséghez kötve. Hogy milyen szertartások zajlottak itt (ételáldozat a halottaknak, halotti lakoma), azt egyetlen krónikás, Marín de Cubas írja, és a múzeum ezt maga is hangsúlyozza. A pintaderák rendeltetését sem sikerült pontosan meghatározni: a kalauz szerint valószínűleg csoport- vagy nemzetségjelek voltak. És mivel a házak padlóin szinte semmi nem maradt eredeti helyén, nehéz megmondani, melyik helyiség mire szolgált.
És még azt sem tudjuk biztosan, mikor került elő a barlang. A Cabildo 2006-os sajtóanyaga szerint valószínűleg 1862-ben, a fügekaktusz-ültetvényeken (a bíbortetű tenyésztéséhez) végzett földmunka közben, a hivatalos felfedezést viszont 1873-ra teszik, amikor José Ramos Orihuela a tetőn egy szűk nyíláson bemászott, és meglátta a festményeket. A Cabildo két saját oldala is ellentmond egymásnak: a datálásokat összegyűjtő lapja szerint hiba 1873-at a valódi megtalálás évének tekinteni, a történeti örökségről szóló lapja ma is 1873-at ír. A legbiztonságosabb így mondani: 1862 körül került elő, és 1873-ban fedezték fel újra.
Egy krónikus beteg üveg mögött
Ami a festményekből megmaradt, az nem magától maradt meg. A barlang 1884-ben kapott először bejáratot, és Olivia Stone utazó már akkoriban azt sürgette, hogy a város vegye meg, tisztítsa ki és nyissa meg a látogatók előtt. 1887-ben René Verneau francia antropológus aprólékosan leírta a színes paneleket. Közben a barlang mindent elszenvedett: lerombolt mennyezetet, kertnek feltöltött üregeket, és egy időben disznóól, trágyatároló is volt.
Fordulatot 1969 végén a La Laguna-i Egyetemen tanuló gáldari diákok kampánya hozott. 1970-ben a nedvesség elleni munkák közben a törmelék alól barlangok egész csoportja bukkant elő a kamra körül, de a hiányos ismeretek és az előrelátás hiánya miatt az együttes jelentős része elpusztult. Csak kevés tárgyat mentettek meg, néhány szomszédnak köszönhetően. 1972. április 29-én a lelőhely megnyílt, május 5-én pedig nemzeti történelmi-művészeti műemlék lett, ma Bien de Interés Cultural. Tíz év múlva, 1982-ben bezárták: a környező földek öntözése, a rossz lezárás és a tervezetlen látogatás miatt a kamrában túl nagy lett a pára, és emelkedett a hőmérséklet.
Húsz év munka után, 2006. július 26-án nyílt meg a mai múzeum. A lelőhely fölé egy 5700 négyzetméteres, 68 tonnás tető került, amely kívülről a gáldari síkság banánültetvényeinek üvegházait idézi. A kamra elé üvegfalú „buborék” épült, két külön klímával: a barlangéval és a látogatókéval. A múzeum igazgatója szerint az ötlet az volt, hogy a látogató kerüljön a vitrinbe, és a múlt nézzen őt, ne fordítva. Ugyanő krónikus betegnek nevezte a barlangot, amely állandó figyelmet igényel, de gondozással még sokáig kitarthat. A múzeum ma is folyamatosan méri a mikroklímáját, mert a belváros pora, a forgalom és a rezgés továbbra is terheli.
A hódítás, a Guerra de Canaria 1478 és 1483 között zajlott. A múzeum kalauza szerint a sziget falvaiban közel 20 000 ember élt, és a kasztíliai gyarmatosítás, a deportálás és a rabszolgaság után alig több mint 3000 maradt. Hogy a falon álló jelek jelentése mikor és hogyan veszett el, azt nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy a népnek, amelyhez a festők tartoztak, csak kis töredéke élte túl a hódítást, és hogy a fal, amit hagytak, ma egy üvegfal túloldalán várja, hogy valaki újra elolvassa.
Ha neked kellene ezer évre üzenetet hagynod egy falon, olyan jelekkel, amelyeket utánad senki nem tud majd elolvasni, mit festenél rá?
Hogyan látogasd meg
Hol van: Gáldar történelmi központjában, 27 kilométerre Las Palmas de Gran Canariától, 50 kilométerre a repülőtértől, és kevesebb mint 9 kilométerre az agaetei Puerto de las Nievestől. Az adatlapja nálunk: Museo y Parque Arqueológico Cueva Pintada.
Jegy és nyitvatartás: online, a múzeum hivatalos oldaláról indulva, készpénz nélkül.
Hogyan: a látogatás lehet önálló, vezetett vagy segített, amikor a személyzet az útvonal több pontján segít. Vasárnap csak önálló vagy segített látogatás van. A múzeum legalább hetven percet javasol rá.
Akadálymentesség: az útvonal járópallókon halad, liftekkel és széles ajtókkal. Látássérülteknek audiodeskripció és tapintásos látogatás is van, a tárgyak másolataival.
Busszal: a járatokat a múzeum „Cómo llegar” oldalán találod.
Gáldar belvárosában gyalog elérhető a Casa-Museo Antonio Padrón és a La Recova piac, a városban van a Mirador de los Pinos de Gáldar. A régi kanáriak nyomában: a szomszédos Santa María de Guíában a Cenobio de Valerón gabonatároló barlangjai, Agaetében az El Maipés temetője, Las Palmasban az El Museo Canario, Teldében a Cuatro Puertas, Agüimes és Ingenio között a Guayadeque-szurdok, és az artenarai barlangházak. A sziget többi látnivalóját itt gyűjtöttük össze: Mit érdemes megnézni Gran Canarián.
Források: Museo y Parque Arqueológico Cueva Pintada (Cabildo de Gran Canaria): hivatalos oldal (történet, megőrzés, látogatás, megközelítés), a 2006-os megnyitó sajtóanyaga és a 2007-es látogatói kalauz; C. G. Rodríguez Santana, J. I. Sáenz Sagasti és J. Onrubia Pintado tanulmánya (Boletín electrónico de Patrimonio Histórico, Cabildo de Gran Canaria, 2014); Cabildo de Gran Canaria, „Gran Canaria: un viaje en el tiempo” datálási adatbázis és a Patrimonio Histórico oldal; José Barrios García doktori értekezése (La Laguna-i Egyetem); El Museo Canario; ULPGC könyvtár (2013); La Aventura de la Historia.
Nyitókép (vágott): a feltárt falu a Cueva Pintada régészeti parkban, Gáldar. Thebrainchamber1, CC BY-SA 4.0, a Wikimedia Commonsról.