MIAC - Castillo de San José

A Castillo de San José a 18. század végén, III. Károly uralkodása idején épült, hogy megerősítse Puerto de Naos és Arrecife kikötői partszakaszának védelmét. Az építkezés egy ínséges időszakban munkát is adott a lakosságnak, innen ered népi neve, a „Fortaleza del Hambre” (az éhség erődje). Katonai szerepét elveszítve az épület elhagyatottá vált, majd a hetvenes évek közepén César Manrique azt javasolta a lanzarotei Cabildónak, hogy alakítsák múzeummá, és ő irányította az átalakítást, amely megőrizte a régi bástya jellegét. A Nemzetközi Kortárs Művészeti Múzeum (MIAC) 1976. december 8-án nyitotta meg kapuit, és úttörő művészeti központ volt a Kanári-szigeteken és Spanyolországban.

A gyűjtemény kanári, spanyol és nemzetközi művészek alkotásait fogja össze. Az egyik terem a 20. századi kanári művészet meghatározó alkotóinak, többek között Manolo Millares, Cristino de Vera, María Belén Morales és José Dámaso műveinek ad helyet, egy másik a lanzarotei szobrász, Pancho Lasso munkáinak, a felső teraszon pedig Martín Chirino El Sueño I című műve áll. Az étterem abban a félkör alakú, üvegezett épületrészben működik, amely Manrique átalakítása során került az erődhöz, nagy üvegfala az öbölre néz, és teljessé teszi a látogatást, ahol a művészet, a történelem és a táj összeolvad. A múzeum a lanzarotei Centros de Arte, Cultura y Turismo (CACT) hálózatához tartozik, akárcsak a Jameos del Agua és a Cueva de los Verdes.