A timple: a Kanári-szigetek kis gitárja
Egy kanári romerián előbb-utóbb meghallod: valaki egy egészen kicsi gitárt penget, és a hangja átvág a téren, a beszélgetésen, még az énekkaron is. Ez a timple. Az ünnepekről szóló cikkünkben csak egy felsorolásban, a gitár és az énekkar mellett szerepelt (Ünnepek és fesztiválok a Kanári-szigeteken). Most a hangszeren a sor.
Ma a szigetek egyik hangzó jelképe. Csakhogy ez a mondat a történet végét meséli el, nem az elejét.
Alatta egy furcsa ellentmondás van: a jelkép fiatalabb, mint hinnéd, a szó viszont idősebb. Ha a hangszert a saját szemeddel is látnád, Lanzarotén, Teguisében saját múzeuma van, a cikk végén leírjuk, mikor szól ott legközelebb.
Mi az a timple
A Casa-Museo del Timple leírása szerint pengetős húros hangszer, első ránézésre egy kis gitár, amelyet jobb kézzel pengetnek (rasgueando). Magas és nagyon hangos, a hagyományos szerepe pedig a kísérés a parrandákon, a rögtönzött zenés összejöveteleken. A spanyol akadémia, a RAE történeti szótára a szűk, hátul domború rezonánsszekrényét emeli ki, és négy-öt húrt ír.
A ma szokásos timple öthúros. Az első és a negyedik húr a legmagasabb, a második és az ötödik mélyebb és egyforma vastag, a harmadik a legvastagabb és a legmélyebb. A Kanári Kormány oktatási wikije szerint az általános hangolás re, la, mi, do, sol. Tenerife néhány vidékén négy húrral játszanak rajta: leveszik az ötödiket és máshogy hangolják, de négyhúrosnak épített timple nincs, ez helyi átalakítás.
A tető többnyire fenyőből készül, a hát és az oldalak palo santóból vagy eperfából (moral). A húrok régen bélből voltak, ma nejlonból.
És itt jön az a mondat, amelyre az egész cikk épül. A Gran Canaria-i Cabildo néprajzi intézete, a FEDAC szerint a timple nem a szigetek legrégebbi hangszere, mégis a hagyományuk hangzó jelképe lett. Nem az volt, hanem azzá vált.
Egy szó, amely régebbi a hangszer hírénél
A név a „tiple” szóból jön, amely egy hangszercsalád legmagasabb tagját jelöli. A múzeum és a RAE is ugyanúgy magyarázza a különbséget: a „tiple” egy betoldott „m” hanggal lett „timple”, ezt a nyelvészet epentézisnek hívja.
A Kanári-szigeteken az első ismert említés 1792-ből való. Antonio Tavira püspök fuerteventurai látogatásán a „tiplillo” kísérte a kardtáncot (danza de las espadas). Innentől egyre több említés jön, a XIX. század második felétől már sok.
Maga a „timple” szó azonban először nem itt bukkan fel, hanem Murciában. A RAE adatai szerint 1845-ben egy madridi lap, a Semanario Pintoresco Español közölte „El huertano de Murcia” című írásban, és a későbbi adatok is azt mutatják, hogy Murciában ezt az alakot kedvelték. Benito Pérez Galdós 1860 körül már felvette a „Timple” szót a kanári szavak, a „Voces canarias” közé, 1861 körül pedig „prózai timple”-ről írt, amely a dudával együtt kiszorította a régi hangszereket. Ha Galdós is érdekel: Casa-Museo Pérez Galdós.
Egy Las Palmas-i lap 1953-ban már a játékost is timplének hívta, a RAE szótára pedig 1984-ben kanári és murciai szóként jegyezte.
A szó tehát jóval előbb ott volt, mint a hangszer rendszeres építése. Erről szól a következő rész.
Teguise, egy műhely és egy ember
Ha egyetlen helyre kell tenni a timple történetét, az Teguise, Lanzarotén. A városról magáról a Lanzarote-cikkünkben írtunk, itt csak a műhelyeiről lesz szó.
A múzeum szerint az első állandó timple-építők Lanzarotén dolgoztak, és a kulcsfigura Simón Morales Tavío, aki a XX. század közepén kezdte rendszeresebben építeni a hangszert. A teguisei városi levéltár szerint 1897. október 30-án született Soo faluban. Az apja „tiple”-nek hívta a hangszert, és a formáját figyelve épített egy hasonlót.
A negyvenes években Simón timple-jeinek már az egész szigetcsoporton híre volt, ezért amikor 1943-ban Lanzarotén kézműves iskolát (Escuela de Artesanía) alapítottak, a székhelye Teguise lett. Simón 1967. december 5-én halt meg Las Palmas de Gran Canariában, ahová orvoshoz utazott. A hangszerei ma a barcelonai zenei múzeumban, New Yorkban és a teguisei Casa-Museóban is megvannak.
A műhely a Vera Cruz negyedben állt, ahol a lanzarotei timple elindult. A „Taller de Artesanía” ajtaja 2013. április 12. óta zárva van. A múzeum szerint Teguise a kézművesein keresztül alapvető szerepet játszott abban, hogy a timple a többi szigetre is eljusson.
Lemezről, tévéből, koncertteremből lett jelkép
Honnan jön akkor a jelkép? José Luis Hernández Ramos kutató a Diario de Avisosnak 2022-ben úgy foglalta össze, hogy a timple egyszerű kísérőhangszer volt, amelyet egyesek kissé le is néztek, és innen lett a Kanári-szigetek egyik jelképe.
Leocadio Machado a XX. század közepén részt vett az első lemezfelvételen, amelyen timple szólt. A lemezek, majd a televízió, köztük a Tenderete című műsor, a hatvanas és hetvenes évektől ismertté tették a tenerifei timple-játékosokat. A „tenderete” szó jelentését a Kanári szótár turistáknak cikkünkben megtalálod.
Totoyo Millares 1954-ben megalapította az első timple-iskolát, ahol diákok ezrei tanultak. Része volt a Los Gofiones megalakulásában (1969), és 1983-ban az első Orquesta Popular del Timple létrehozásában. 2022-ben, 86 évesen halt meg.
A kilencvenes években új nemzedék jött, és ők vitték a hangszert új terepre: José Antonio Ramos a jazzbe, Domingo Rodríguez „El Colorao” a népzenébe, Benito Cabrera a szimfonikus zenébe. Ramos kilencévesen kezdett tanulni Millaresnél, és ő alkotta meg az elektroakusztikus timplét, amelyet Jesús Machín és Juan Molina hangszerkészítők építettek. 2008-ban halt meg. Cabrera 2009-ben a New York-i Carnegie Hallban koncertezett, és előtte így fogalmazott: a Carnegie Hallba timplével érkezni olyan, mintha a legkisebb pénzérmékkel teli zsebbel lépnél be a lehető legnagyobb helyre.
Amit a hivatalos papír kimond, és amit nem
A legerősebb formális elismerés egy oktatási rendelet. A Real Decreto 300/2019 létrehozta a timple szakot a zeneművészeti szakképzésben, és kimondja, hogy a timple „a kanári zene identitásának eleme”, egyben a kanári autochton zene legjellemzőbb hangszere. A Kanári Kormány 2019 áprilisi közleménye szerint abban a tanévben a timple már a konzervatóriumok alapfokú hangszeres szakjai között volt.
A timple viszont nem BIC (Bien de Interés Cultural), vagyis nem kapta meg a legmagasabb kanári örökségvédelmi kategóriát. A Kanári Parlament 2025 májusában egyhangúlag csak arra kérte a kormányt, hogy vizsgálja meg, lehetséges-e szellemi örökségként BIC-nek nyilvánítani, és hogy támogassa a hagyományos hangszerkészítőket. A vitában hangzott el a mondat: „Donde hay un timple, hay un pedazo de Canarias”, ahol timple van, ott a Kanári-szigetek egy darabja is. 2026 májusában a kulturális örökségért felelős főigazgató azt mondta, hogy a szigeteken 456 BIC van, és a kategória „kezd inkább presztízs lenni, mint védelem”.
Van egy hang, amely a jelkép-történetet is kérdezi. Víctor Landeira 2020-ban a La Laguna-i Egyetemen (ULL) megvédett doktori disszertációja a timple társadalmi szerepét a XVIII. század végétől vizsgálja, és bírálja azt a beszédmódot, amely identitás-hangszerré emeli. Szerinte ebben a tömegmédia és a lemezfelvételek is nagy szerepet játszottak. Ha a szigetek másik hangzó öröksége is érdekel, a gomerai füttynyelvről itt írtunk: Silbo gomero, La Gomera fütyülő nyelve.
Amit nem tudunk
Nem tudjuk, honnan jön pontosan a timple. A Kanári Kormány oktatási wikije szerint nincs dokumentum, amely a pontos eredetét igazolná. Elfogadott viszont a rokonsága a reneszánsz és a barokk gitárokkal és vihuelákkal, amelyeket a múzeum szerint portugálok és kasztíliaiak hoztak magukkal a Kanári-szigetekre és Dél-Amerikába tartó útjaikon.
A múzeum maga írja, hogy kevés a tanulmány, amely világosan és bizonyítottan tisztázná az előzményeit. Egy lehetséges afrikai hatást nem zár ki, az európai eredetet viszont egyértelműnek látja, mert a timple rokona a bolíviai charangónak, a venezuelai cuatrónak, a hawaii ukulelének, a spanyol „guitarro”-nak és a portugál cavaquinhónak. Konkrét berber eredet-elméletet megbízható forrásban nem találtunk.
A XVIII. századi gitáriskolák, Pablo Minguet (1752) és Andrés de Soto (1760) könyvei, a „Tiple”-t kis gitárként írják le, amely kísérésre és „zajkeltésre” való. Landeira egy 2016-os tanulmányában viszont arra figyelmeztet, hogy ezeket a könyveket nem mindig értelmezték helyesen. Hernández Ramos szerint a timple a keleti szigeteken, Lanzarotén és Fuerteventurán született, és a Santa Cruz-i kikötőn át jutott el Tenerifére. Az 1792-es első említést pedig csak a múzeum táblája idézi, Tavira püspök eredeti feljegyzését mi nem láttuk.
A „camellito”, vagyis tevécske becenévre két magyarázat is van, és ezek nem férnek össze. A múzeum és a Gran Canaria-i turisztikai hivatal szerint a hátlap púpos domborulata (peta) miatt hívták így. A teguisei levéltár szerint Simón Morales korábban hajókat is épített, és a hajógerinc formáját vitte át a timple-jeire, ezért kapta a nevet. Melyik igaz, azt nem tudjuk.
Miért számít ez ma
Az oktatási wiki szerint nincs egyetlen építési módszer: minden műhely a saját sablonjaival dolgozik, más méretekkel és díszítéssel. A teldei Antonio Nuez Santana havonta harminc timplét készített, több mint hatvan éven át. Hernández Ramos kutatásának elején a tenerifei hangszerkészítők listája nagyjából tíz névből állt, a végén mintegy ötvenből.
Germán López gitározni akart, de az ujjai alig érték el a húrokat, ezért egy tanár azt javasolta, kezdje a timplével. A mestere José Antonio Ramos lett, és ma maga is elismert timple-játékos.
Ha egy hangszer attól lesz egy nép jelképe, hogy lemezre veszik és képernyőre kerül, akkor kevésbé az övé, mint ha mindig is az lett volna?
Hol hallhatod és láthatod
A Casa-Museo del Timple Teguisében, a Palacio de Spínolában van. A Kanári Kormány kulturális örökségért felelős igazgatósága hozta létre, Teguise önkormányzata üzemelteti, az igazgatója Benito Cabrera. Az egyik teremben a timple rokonai láthatók a világ minden tájáról, és ez a terem jó akusztikája miatt kis koncertteremként is működik. Egy másik a legújabb technikájú timple-eket mutatja be, és van egy újjáépített kézműves műhely is. 2026-ban a múzeum tizenöt éves. A nyitvatartást és a megközelítést Teguise turisztikai oldalán nézd meg. Ha már ott vagy, a teguisei piac és a Castillo de Santa Bárbara kalózmúzeuma is a közelben van.
A múzeum 2026-os programjából ezek jönnek még a cikk megjelenése után:
November 20., 20:00, Casa-Museo del Timple: „Noches de Timple y Vino”, az év fiatal borainak köszöntése az „Archipiélago inverso” műsorral, José Luis Hernández timple-játékossal és Samuel Delgado gitárossal, mindketten a Tenerifei Zenei Konzervatórium tanárai. Az új borról itt írtunk: Szüret a Kanári-szigeteken: borok és pincék.
December 13., 12:00, Convento de Santo Domingo, Teguise: „Menudos timplistas”, Lanzarote zeneiskoláinak éves növendék-bemutatója.
A teljes programot a múzeum hivatalos oldalán találod. Agüimesben decemberben visszatér az „Agüimes en Cinco Cuerdas”, a timple koncertje Germán López, Benito Cabrera és El Colorao közös fellépésével, az időpont a programajánlónkban szerepel. A többi koncertet és ünnepet a programajánlónkban folyamatosan frissítjük.
Források: Casa-Museo del Timple (casadeltimple.org: Orígenes, Teguise, 2026-os program); Ayuntamiento de Teguise, turismo és városi hírek (2022); Archivo Histórico Municipal de Teguise; RAE, Diccionario histórico de la lengua española és Tesoro de los diccionarios históricos; FEDAC, Cabildo de Gran Canaria (culturatradicionalgc.org); Kanári Kormány, oktatási wiki (CanariWiki) és közlemény (2019); BOE, Real Decreto 300/2019; Boletín Oficial del Parlamento de Canarias, 199. szám (2025); elDiario.es Canarias Ahora (2025, 2026); Diario de Avisos (2022); RTVC (2022); Canarias7 (2024); Ayuntamiento de Artenara; Benito Cabrera hivatalos oldala; Turismo de Gran Canaria; Dialnet (V. Landeira Sánchez, 2016 és 2020); isladelanzarote.com (2026).
Nyitókép (vágott): hagyományos timple a teguisei Casa-Museo del Timple vitrinjében. Respubliko de Gvapolando, CC BY-SA 4.0, a Wikimedia Commonsról.
