A Casa Winter Cofetében: mit tudunk biztosan, és mit nem
Ha jártál Fuerteventura déli csücskén, vagy csak képeket láttál Cofete hosszú, üres strandjáról, a fehér ház is feltűnt a hegy lábánál, a kerek toronnyal. És valaki biztosan elmesélte hozzá a történetet: náci tengeralattjárók, titkos alagút a tengerig, menekülő tisztek útban Dél-Amerika felé.
Ez a történet a legfelső réteg.
Alatta egy másik fekszik, kevésbé hátborzongató, de sokkal pontosabb. Egy német mérnökről szól, aki bérbe vett, majd egy cégen keresztül megszerzett egy egész félszigetet, és házat kezdett építeni Cofetében. Az iratok erről az emberről beszélnek. A legendákról is sokat elárulnak, főleg azt, hogy mit nem bizonyít semmi.
Ami az utadat érinti, azt előre mondjuk: a Casa Winter magánház, a tulajdonjogáról ma is vita folyik, és látogatási rendet egyetlen hatóság sem tesz közzé róla. Cofete a Jandíai Természeti Parkban (Parque Natural de Jandía) fekszik, az oda vezető utat pedig a fuerteventurai Cabildo (a szigeti önkormányzat) tartja karban. A strandról és az odajutásról a Fuerteventura legjobb strandjairól szóló cikkünk és a Fuerteventura-útikalauzunk szól. Itt a házat bontjuk ki.
Egy mérnök a Fekete-erdőből
Gustav Winter 1893. május 10-én született Zastlerben, egy favágófaluban a Fekete-erdőben. 1912-ben villamosmérnöki diplomát szerzett Freiburgban, és tizenkilenc évesen Argentínába ment dolgozni. Amikor 1914-ben hazafelé hajózott, a brit haditengerészet a La Manche csatornán feltartóztatta a hajóját. 1915 februárjában megszökött, egy holland óceánjáróval Vigóig jutott, és a semleges Spanyolországban maradt.
A Kanári-szigeteken Las Palmasban kezdett: 1925 és 1928 között ő hozta létre a CICER nevű áramszolgáltatót és Guanarteme negyedben az Alfonso XIII erőművet, amelyet 1928. október 12-én Miguel Primo de Rivera, a katonai direktórium vezetője jelenlétében avattak fel. Argo nevű vitorlásával járta a szigeteket, így jutott el Fuerteventurára. Hogy mikor járt itt először, abban a források sem egyeznek: egy helytörténeti feldolgozás szerint a harmincas években kötött ki először Fuerteventurán, a családja szerint viszont már 1927-ben meglátta a vitorlásról Jandía partját.
Mit akart ott? A saját szavai szerint a nyílt tengeri halászat központját. A tervében Morro Jablében sólepárló, valamint hal- és halliszt-konzervgyár szerepelt.
Egy félsziget, amelyet nem vehetett meg
Jandía különös hely volt. 1403 óta hűbérbirtok, amely valahogy kimaradt a hűbérbirtokok 1811-es eltörléséből. 17 827 hektár, a Kanári-szigetek legnagyobb földbirtoka, amelyet egy Barcelonában élő grófi család birtokolt.
Winter mégsem vehette meg egyszerűen, mert az akkori spanyol jog nem engedte, hogy külföldi földbirtokot vásároljon. A megoldás két lépésben jött. 1937. július 19-én Burgosban, a felkelő Spanyolország fővárosában, vételi joggal járó bérleti szerződést kötött évi 9000 pesetáért, és október 1-jén bérlőként birtokba vette a félszigetet. 1941-ben megalakult a Dehesa de Jandía S.A. nevű cég, amely megvette a birtokot, és megerősítette Winter bérletét, vételi opcióval együtt. A szerződésben 250 000 peseta állt, a fia szerint valójában 500 000-et fizettek. A cég katalán alapítóit egy helytörténeti munka egyszerűen Winter strómanjainak nevezi.
Hogy milyen földesúr lett belőle, arról egy 1949-es birtokszabályzat mesél: aki a családjának levágott egy állatot, egy másikat „kárpótlásul” a tulajdonosnak kellett adnia. Matas Blancasnál szögesdrótkerítés zárta el a félszigetet a két part között. Ez a kép a legendánál kevésbé izgalmas, de kevésbé kellemes is, és ugyanúgy a történet része.
A ház, amelynek nincs pontos születésnapja
A legbeszédesebb irat egy építési engedély. 1949 februárjában a cég nevében „mezőgazdasági ház újjáépítésére” kértek engedélyt Pájara önkormányzatától: egyszintes épület, 276,75 négyzetméter, öt szoba és egy illemhely. Az engedély 1949. július 19-én jött meg, amikor a munka már javában tartott. Winter aztán kétszintesre emelte, és hozzáépítette az oldaltornyot, amelyet sokan világítótoronynak vagy rádiótoronynak néznek.
Hogy mi előzte meg, abban nincs egyetértés, és ez a cikk legfontosabb pontja. A család saját honlapja szerint Winter 1941 szeptemberében jelölte ki a ház helyét, ott korábban gabonaraktár állt, és rövidesen elkezdték az alapozást, amely 1942-ben a háború miatt leállt. A fia 2025-ös könyve 1946-ot nevezi meg kezdésnek: szeptember 30-án érkezett meg a kőművesmester, és 1947 januárjában még csak az alapok befejezését ígérték. Egy helytörténeti feldolgozás szerint az építkezés a polgárháború éveiben indult, a ház mai lakója pedig a harmincas éveket mondja.
Ugyanez a feldolgozás azt írja, hogy a munka 1946 és 1950 között folytatódott, és sosem fejeződött be. A család nem itt lakott: Winter második felesége, Isabel Althaus kijelentette, hogy Cofetében nem alapít családot, így Morro Jablében éltek, a cofetei házba pedig szabadságra és hétvégékre jártak.
A legendák, ahogy mesélik
Az alábbiak legendák. Azért soroljuk fel őket, mert ezt hallod majd a helyszínen is:
tengeralattjáró-bázis, ahonnan a pincéből titkos alagút vezetett a tengerig;
búvóhely, ahol a háború után németek húzták meg magukat, mielőtt inkognitóban továbbmentek Dél-Amerikába;
Hitler és a felesége, akik nem haltak meg Berlinben, hanem itt pihentek meg Argentína felé tartva (egy 1983-as magazincikk nyomán);
titkos találkozó 1939-ben Jandíán, ahol Göring és Canaris admirális állítólag megtervezte a házat;
pihenőház tengeralattjárós tiszteknek, ahogy Alberto Vázquez-Figueroa 1999-es regénye színezte ki.
A fia könyvét ismertető cikk szerint ezek a történetek a nyolcvanas évektől, Winter 1971-es halála után kaptak igazán lángra. Egy kézzelfogható tárgy is táplálja őket: Winter Németországból hozatott egy Krupp-csillét és síneket. Egy helytörténeti munka szerint egy Gran Valle-i alagúthoz kellettek, amelyet a kemény bazalt miatt robbantással kellett volna fúrni, ezt viszont a hatóságok nem engedték. A rozsdás csilléből így lett a titkos alagút bizonyítéka.
Amit a levéltárak mondanak
A legalaposabb vizsgálatot Juan José Díaz Benítez, a Las Palmas de Gran Canaria-i Egyetem (ULPGC) történésze végezte, spanyol és külföldi levéltári források alapján. 2018-ban az Anuario de Estudios Atlánticos folyóiratban megjelent, szabadon olvasható tanulmánya szerint a német tengeri hadvezetés iratai között nincs bizonyíték arra, hogy Winter részt vett volna tengeralattjárók ellátásában, sem arra, hogy ilyen művelet Jandíán egyáltalán megtörtént.
Van viszont egy irat, amely éppen az ellenkező irányba mutat. A német legfelsőbb haderő-parancsnokság (OKW) levélben panaszkodott Göringnek, hogy Winter fuerteventurai munkái felkeltik az ellenséges hírszerzés figyelmét, és veszélyeztetik a titkos ellátóhálózatot, ezért kérte, hogy a munkák álljanak le, és az ott lévő németek távozzanak. Ha Winter a hálózat bizalmi embere lett volna, érvel a történész, elég lett volna közvetlenül utasítani.
A valódi ellátás máshol folyt: 1941 márciusa és júliusa között hat német tengeralattjárót láttak el a Corrientes nevű teherhajóról, Las Palmas kikötőjében, a Puerto de la Luzban. A Fuerteventura közelében elsüllyedt U-135 is mintegy hatvan kilométerre, a szigettől keletre ment le. A tanulmány összegzése szerint nincs nyoma annak, hogy Fuerteventura tengeralattjáró-bázis lett volna, és nem is tűnik hihetőnek. Egy helytörténeti feldolgozás hozzáteszi, hogy Cofete erős hullámzású, sekély partján hajóval horgonyozni sem lehet.
A vád ettől még létezett. Egy 1945-ös, a szövetségesek által összeállított listán, amely 104 német nevét tartalmazza, Winter úgy szerepel, mint a megfigyelőállomásokért és a tengeralattjárók ellátásáért felelős német ügynök. A család szerint a szövetségesek kivizsgálták az ügyét, de a hazatoloncolását nem követelték. Simon Wiesenthal irodája 2002-ben azt közölte, hogy nincs adata Winter náci párttagságáról. Spanyol állampolgárságot 1958 augusztusában kapott.
Amit nem tudunk
Nem tudjuk, mikor kezdődött a ház építése. Négy változat él egymás mellett: 1941-es alapozás, 1946-os kezdés, polgárháborús évek, harmincas évek. Az 1949-es engedély biztos pont, de csak annyit mond, hogy addigra már épült valami.
Nem tudjuk, mire szolgált a pince. Egy helytörténeti leírás szerint egy központi folyosóról nyolc kis, szinte ablaktalan helyiség nyílik, és ezt a részt évtizedek óta befalazták. A család régi gabonaraktárról beszél, a helytörténész szerint a helyiségek inkább cellákra emlékeztetnek. Mérésen alapuló, publikált felmérést nem találtunk róla.
Nem tudjuk biztosan, hol töltötte Winter a második világháborút. A helytörténeti feldolgozás szerzője maga írja, hogy az adatok zavarosak: Németország, Franciaország és Spanyolország egyaránt szóba kerül. Azt sem tudni, kik voltak azok a „német urak”, akikről Pájara polgármestere 1940-ben azt jelentette, hogy utakat és házakat építenek Jandíán. És hogy miért maradt ki Jandía az 1941-es fuerteventurai védelmi tervből, arra a kutatás eddig nem talált választ.
Végül azt sem tudjuk pontosan, mikor került a ház a mai tulajdonosához. Erről a következő szakasz szól.
Kié a ház ma
Ez az a pont, ahol a történet emberi ügy lesz, nem régészeti.
Egy helytörténeti munka szerint Winter örökösei 1984-ben eladták a Dehesa de Jandía részvényeit a gran canaria-i Lopesan építőipari cégnek, a cofetei ház kivételével. Mivel természeti parkban nem tudták felújítani, 1999-ben a házat is eladták a Lopesannak. Egy 2026-os sajtóinterjú 1996-ot ír. Ugyanebben az interjúban a házban élő Pedro Fumero, akinek a családja több mint ötven évig dolgozott itt, azt mondja, hogy nem ismeri el a cég tulajdonjogát, haszonélvezeti jogot követel, és elbirtoklási pert indított. Azt is elmondja, hogy előzetes egyeztetéssel körbevezeti a látogatókat egy maga berendezte kis gyűjteményben és a pincében, amelyet ő bunkernek hív. Hivatalos forrás (Cabildo, önkormányzat, turisztikai hivatal) erről a látogatási lehetőségről nem közöl semmit.
A ház körüli tájra viszont van hivatalos szabály. A Jandíai Természeti Parkot 1987-ben nyilvánították védetté, és 1994-ben sorolták át. A park 2006-os kezelési tervét a bíróságok megsemmisítették, újat a Cabildo dolgoz ki. A kanári parlament 2025-ben külön törvényben rajzolta meg Cofete falu határát a parkon belül, a részletes szabályokat pedig az új tervre bízta. 2025 júliusában a tervek a Cabildo szerint még minőségellenőrzésen voltak.
Ha tehát betérsz, egy vitatott jogállású magánházba lépsz, és amit odabent hallasz, az egyetlen érintett fél története. A család könyve egy másik érintett félé. A legtisztább rálátást a kettőnél a független levéltári munka adja.
Mit láthatsz, ha odamész
Cofetébe Morro Jablétől a Punta de Jandía felé tartó úton jutsz. A Cabildo szerint az első szakasz a Morro Jable-i kereszteződéstől a cofetei elágazásig több mint tizenegy kilométer, onnan még nagyjából kilenc kilométer Cofete faluig és a Casa Winterig. Az utat a Cabildo zúzalékos felújítással (recebe) tartja karban. 2025 novemberében a rossz idő megrongálta, és a Morro Jable, Cofete és Punta de Jandía között járó 111-es busz is szünetelt, amíg december 11-én újra nem indult. Indulás előtt nézd meg a buszt a Tiadhe hivatalos oldalán, az autó nélküli közlekedésről pedig a guagua-cikkünkben írtunk.
A falu és a ház között ezt találod:
A Casa Winter a hegy lábánál, a Cofete-strand fölött, a toronnyal.
A Casa del Arrendatario, vagyis a bérlő háza Cofete faluban, a XIX. század elejéről. Itt lakott a Dehesa de Jandía bérlője, aki a legelőket és az orchilla-zuzmó gyűjtését intézte, és volt benne templom, sekrestye és gabonaraktár is. A Cabildo egy évtizede felújította.
A cofetei temető, és a strand parkolója, amelyet a Cabildo 2024-ben rendbe tett.
A Gran Valle-i ösvény, amelyen gyalog is átjuthatsz Cofetébe. Itt akart Winter alagutat fúrni. Az útvonalat a Degollada del Gran Valle a Cofete adatlapunk írja le.
A Cofete-strandon a fürdés veszélyes, erről a visszahúzó áramlatokról szóló cikkünk szól. A táj többi részét a Jandíai Természeti Park adatlapja mutatja be, az út másik ága pedig a Punta de Jandía-i világítótoronyhoz visz. Ha a „mit tudunk, és mit nem” módszer tetszett, ugyanígy jártuk körül a güímari piramisokat is.
Amikor ott állsz a ház előtt, és lenézel az üres strandra, mit fogsz látni benne: egy titkos bázist, egy földesúr félbehagyott kastélyát, vagy egy házat, amelyről a legtöbbet éppen az árul el, hogy nyolcvan év alatt sem tudtuk megmondani a születésnapját?
Források: Díaz Benítez, J. J.: Submarinos en Canarias durante la Segunda Guerra Mundial, Anuario de Estudios Atlánticos 65 (2018, Cabildo de Gran Canaria, ULPGC); Palacios, C.-J.: Realidad y leyenda de Gustav Winter, señor de Jandía (helytörténeti fejezet, a szerző kiadásában); Casa Winter Cofete, a Winter család honlapja (Antecedentes); Ley 1/2025, de 3 de junio, de delimitación gráfica del asentamiento rural preexistente de Cofete (BOE); Cabildo de Fuerteventura, hírek (2016, 2023, 2024, 2025); Tiadhe (111-es vonal); elDiario.es/Canarias Ahora (2025, a „Casa Winter Cofete” című könyvről); Sol del Sur (2026, interjú Pedro Fumeróval).
Nyitókép (vágott): a Casa Winter felülről, mögötte a Cofete-strand és az Atlanti-óceán. dronepicr, CC BY 2.0, a Wikimedia Commonsról.